Már kezdők számára is tudatossá válik az első fájdalmas veszteségek után, hogy a hosszú távú kereskedői siker lényeges tényezője a fegyelem. Annál meglepőbb, hogy csak kevés trader van abban a helyzetben, hogy ezt a felismerést a gyakorlatban alkalmazza. Ennek oka egyebek mellett a fegyelem fogalmának téves értelmezése.
Általában elfogadott, hogy a fegyelem a szabályok betartásának képessége. Ez a meghatározás azonban kevés segítséget nyújt, ha tradingról van szó. Talán túlélő marad a piacon, ha betartja szabályait, de soha nem válik olyan kiváló traderré, aki mindig a piaci szint feletti hasznot képes kigazdálkodni.
A trader ugyanis nem katona, aki menetel a frontra, parancsokat fogad, teljesít és a csatában esetleg mégis elesik. Nem, a trader hátul áll a sorban és nem bocsátkozik harcba a piaccal. Ő a generális, rugalmas döntéseivel mindig kész átállni új helyzetekre. Ő szabja meg a szabályokat, alakítja ki a csapatokat, gondolja ki a stratégiát és hajtja végre azt.
Tehát nem arról van szó, hogy szemellenzősen tartsuk be a szabályokat. Sikeresen kereskedni annyit jelent, hogy optimálisan kell a legkülönbözőbb helyzetekben viselkedni. Viselkedésünket viszont lényegében hangulataink vezérlik. Aki tehát kontrollálni akarja viselkedését, abban a helyzetben kell legyen, hogy hangulatait is kontrollálja.
Nem elegendő tehát azzal a meghatározással elégedettnek lenni, hogy a fegyelem a szabályok követésének képessége. A fegyelem több ennél. A fegyelem az állapot kontrollját jelenti. Saját hangulatunkat (állapotunkat) úgy kontrollálni, hogy abban a helyzetben legyünk, hogy optimálisan reagálhassunk minden követelményre: ez a fegyelem értelme, amely nekünk a tradingnél jelentősen többet segít, mint az összes többi standard-megfogalmazás.
A fegyelem az éppen leküzdendő feladathoz legjobban illő, optimális, produktív hangulat megtalálásának képessége és annak alkalmazása. Fegyelmezett traderek tehát minden pillanatban képesek kontrollálni állapotukat, hangulatukat.
A fegyelem azt jelenti, hogy rendelkezem azzal a mentális erővel, hogy olyan hangulatot (állapotot) tudok teremteni, amely lehetővé teszi számomra, hogy megfelelő viselkedést vegyek fel, hogy trading-tervemet és a szabályokat kövessem.
Mindannyian ismerjük a közlekedési szabályokat. Mégis, aligha van olyan, aki egyszer sem sértette meg ezeket a szabályokat. Miért? Hagyjuk most figyelmen kívül a KRESZ szándékos megsértésének eseteit, megmaradnak azok az esetek, amikor figyelmetlenek, azaz nem az optimális helyzetben (hangulatban) voltunk, olyanban, amelynek meg kell lennie ahhoz, hogy az éppen megoldandó feladatot megoldhassuk. Talán fáradtak, dekoncentráltak, idegesek, izgatottak, türelmetlenek vagy dühösek voltunk olyan hangulatban, amely improduktív a közlekedésben való részvétel szempontjából.
Ugyanez vonatkozik a tradingre is. Enné! is léteznek mind produktív, mind improduktív hangulatok.
Nagy tévedés volna feltételezni, hogy jó trader jéghideg és érzéketlen. Mint minden összetett feladatnál, itt is azzal tűnhetnek ki traderek, hogy abban a helyzetben vannak, hogy a legkülönbözőbb hangulatokat célzatosan, produktív módon alkalmazzák (lásd a Trading tiz lépését a 6. fejezetben).
Így például a félelem igen produktív hangulat lehet, ha kellő időben lép be. A trader ugyanis nem csak azt a kérdést teszi fel magának, hogy egy bizonyos tranzakciót elvégezzen-e, hanem mennyi pénzt kockáztasson ehhez. Ha ebben a döntési pillanatban enged a félelem érzésének, becsületes választ talál. Ha nem teszi ezt, meglehet, hogy a félelemérzet épp' rossz pillanatban tör rá, mert a tranzakció valós kockázatáról hazudott magának akkor ugyanis, amikor az előtt a kérdés előtt állt, mit tegyen: vételt vagy eladást végezzen vagy egyiket sem.
Ebben a helyzetben a félelem rossz tanácsadó, és ha a trader hazudott magának az előbbi kérdésnél, hogy tudniillik milyen összeget kockáztasson, az gyakran hibás döntésekhez vezet.
A trader ül a monitor előtt és lesi, mint a nyuszi a kígyó előtt, hogy mikor kap vétel-jelzést, de félelme miatt nem tudja végrehajtani a vételt. Elmulasztja az esélyt és nem tudja követni saját trading-rendszerét. így fordulhat elő, hogy nem követi a hasznos trading-jelzéseket, mert improduktív hangulat (félelem) akadályozza a vásárlás pillanatában a döntési folyamatot.
Hagyjuk el a félelmet a pénzvesztéstől; de a következő pillanatban, amikor döntünk a kockáztatandó összegről, megállapítjuk, hogy például egy 1000 eurós veszteség túl nagy a veszteség-profilunkhoz képest és kevesebb kontraktust kell vennünk vagy a tradinget mellőznünk. Ebben az esetben pozitív hangulat a félelem, mert segít nekünk saját kockázati alkalmasságunknak megfelelő pozíciónagyságot találnunk.
A fegyelemről alkotott érzékünkhöz fontos feltevés fűződik: Képesek vagyunk hangulatainkat kontrollálni. A hangulatok nem külső tényezőktől függenek, mint sokan gondolják, hanem a saját belső reprezentációnktól a világról.
Másként kifejezve: Hangulataink attól függenek, hogy mit parancsolunk agyunknak. Agyunk tehát pontosan azt a hangulatot hozza létre, amelyet mi (többnyire) nem tudatosan parancsban adtunk neki. Abban a helyzetben vagyunk, hogy parancsra tetszésszerinti hangulatot hozzunk létre. Ehhez egy példa:
Róbert és Tamás daytraderek. Mindketten DAX-szal kereskednek egy viszonylag egyszerű trendkövető rendszerrel, mindkettőjük számlája azonos nagyságú és financiális hátterük is hasonló. A piac oldalaz, aminek az a következménye, hogy a trendkövető rendszer sok hibás jelzést produkál.
A nyolcadik hibajelzés és 8000 eurós összesített veszteség után Róbert idegei felmondják a szolgálatot. Hangulata a harag és a düh között cikázik; igen agresszív állapotban van. Veszteségei azt jelzik neki, hogy ő alkalmatlan. Ez a dühös hangulat méz agresszívebbé teszi, és elhatározza, hogy a következő trade-nél kétszerannyi kontraktot vásáról.
Tamás viszont nyugodt marad, bizakodik és tudja: A rendszernek pozitív várható értéke van, és oldalazásban téves jelzések jönnek. A veszteségek személyiségében nem érintik, részei a játéknak.
A következő jelzésnél Róbert belevág és tényleg kétszeres mennyiségben vásárol kontraktusokat. Tamás viszont a pozíció nagyságára vonatkozó kérdésben továbbra is money- management szabályainál tájékozódik. Kezdettől fogva ismét mínuszban fut a trade és nincs messze attól, hogy kistoppolják.
Róbert a profit-loss mezőre pillant, és nem akarja elhinni, hogy veszteségei kettőzött sebességgel növekedtek az előbbihez képest. Soha nem veszített még ennyit. Félelem és aggodalom fogja el, és úgy határoz, hogy befejezi a kereskedést még mielőtt ki-stopolnák, mielőtt veszteségei még nagyobbak lennének. Mindent elad. Röviddel ezután fordul a piac és észrevehetően növekszik. Róbert fel nem foghatja ezt. Ha bennmaradt volna, most nettó profittal zárhatott volna.
Tamás nyugodtan követi tovább a piac mozgásait és türelmesen vár az eladási jelzésre. Amint a nap végén lezárja kereskedését, 9000 eurós nettó profit az eredménye.
Miben különböznek Róbert és Tamás? Mindketten ugyanazt élték át, mindkettőjük ellen ugyanaz játszódott le, mégis különböző hangulattal reagáltak rá. Róbert dühöng, Tamás nyugodt és bizakodó.
Az átéltek különböző reprezentálása folytán, amely a mindenkori hangulatokban fejeződik ki, más-más magatartásformák alakulnak ki. Tamás tartja magát szabályaihoz, Róbert felrúgja azokat és túltradeli számláját. Róbert, ha önkéntelenül is, maga idézte elő az eluralkodó indulatot, mert agyának azt az üzenetet továbbította, hogy öt kudarc érte. Erre agya válaszul a szokásos hangulati programot indította be: haragot és dühöt. Tamás viszont azt a jelzést adja magának, hogy a veszteség része a játéknak, együtt jár azzal. Ez a semleges üzenet lehetővé teszi, hogy ne csak nyugodt, hanem még bizakodó is legyen.
Nem sikerül azonban mindig pontosan vezérelni és szűrni azokat az üzeneteket, amelyeket agyunknak továbbítunk. Ilyen esetben gyakran fog el minket olyan hangulat, amelyet nem érzünk produktívnak és szeretnénk produktívra váltani. Minden sikeres trader közös jellemzője, hogy rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a kellő pillanatban produktív állapotba hozza magát. Némi gyakorlattal mindenki megszerezheti a „,know how"-t ehhez a képességhez.
A leghatalmasabb eszköz, amelyet a tradingnél bevethetünk, az a lehetőség, hogy magunkat bármikor tudatosan az éppen megoldandó feladathoz illő produktív hangulatba hozzuk. Sok sikeres és rutinos tradernél ez automatikusan megtörténik, szinte önkéntelenül. Mindazonáltal a trading specifikus helyzeteiben újra és újra ugyanazt a viselkedési rutint használják. A trading során minden megoldandó feladathoz, minden lépéshez létezik optimális hangulat.
Igen problematikus, ha egyes hangulatokat jónak vagy rossznak mondunk illetve azonosítunk. Még az úgynevezett jó hangulatok is lehetnek veszélyesek, ha például nagy örömünkben elbizakodottan és könnyelműen viselkedünk. Viszont egy rossznak tartott hangulat, mint a félelem, megvédhet minket, ha emiatt kihagyunk egy üzletet, amely esetleg káros hatással lett
volna ránk.
A hangulatok „jó” és „rossz” kategóriákba történő sorolásánál jobb az éppen megoldandó feladat szerint produktív és improduktív hangulatokról beszélni. Gondoljunk mindig arra, hogy minden hangulat, produktív vagy improduktív, testünk jelzése.
Mielőtt tehát megíennénk a lépéseket, hogy egy improduktív hangulatból egy produktivba jussunk, világosan tudnunk kell, hogy az aktuális hangulat jelzés, amely valamit ki akar fejezni. Ha nem vesszük figyelembe, újból visszatér, akkor már többnyire erősebben. A legjobb módszer tehát, ha tisztázzuk, mit is közöl ez a jelzés (hangulat).
A tradingnél időbeli okokból néha nincs arra alkalom, hogy a magunk improduktív hangulatával foglalkozzunk. Szeretnénk ismerni olyan módszert, mellyel villámgyorsan produktív hangulatba kerülhetünk. Erről szól a következő szakasz...
Részlet Birger Schäfermeier: A Sikeres Trading Művészete című könyvéből.