Nem csak te élsz át félelmet amikor ismeretlen területre tévedsz hanem mindenki más is.
Az mondtam magamnak: Úgy érted, hogy mindazok az emberek ott kint, akiket irigyeltem azért, mert nem felnek előrelépni az életükben, valójában féltek? Ezt miért nem mondta el nekem valaki? Azt hiszem, sosem kérdeztem.
Biztos voltam benne, hogy én voltam odakint az egyetlen ember, aki annyira alkalmatlannak érzi magát. Nagy megkönnyebbülés volt rájönni, hogy ebben nem vagyok egyedül. Mindenki más is ott volt, hogy ugyanígy érezzen.
Emlékszem egy újságcikkre, amit évekkel ezelőtt olvastam Ed Kochról, New York City látszólag rettenthetetlen polgármesteréről.
A cikk bemutatta, hogyan kellett megtanulnia egy sztepptánc műsort egy Broadway-show szereplőivel együtt egy nyilvános rendezvényre. A tanára arról számolt be, hogy a polgármester halálra volt rémülve. Ezt nehéz volt elhinni! Egy olyan férfi, aki gyakran feldühödött tömegekkel állt szemben, aki számos nehéz döntést hozott, amelyek milliók életére voltak hatással, aki nyilvánosság elé állt, hogy versenyezzen a polgármesterségért... félt attól, hogy megtanuljon egy egyszerű sztepptáncot!
Ha tisztában vagy a félelemigazságokkal, akkor nem meglepő a polgármester félelme.
A sztepptánc olyan tevékenység amely újféleképpen tette őt próbára, és természetes volt, hogy félt.
Amint gyakorolt és elsajátította a technikát, a félelem eltűnt, az önbizalma pedig megnőtt. Mondhatnánk, hogy egy újabb tollat tűzhetett a kalapjába. Ez egyszerűen így működik mindenkinél.
Abból adódóan, hogy mindannyian emberek vagyunk, ugyanazokat az érzéseket érezzük. A félelem nem jelent kivételt.
Sok olyan történet jelenik meg az újságokban, képes újságokban, könyvekben és a televízióban, amely Koch polgármester történetéhez hasonlít.
Amíg nem ismered a félelemigazságokat, addig úgy hallod, olvasod és látod ezeket a történeteket, hogy nem veszed észre a háttérben működő alapelveket.
Talán sosem kötöd össze mások tapasztalatait, különösen a hírességekét, a saját életeddel. Azt gondolhatod hogy ők szerencsések, mert nem félnek kitenni magukat ezeknek a dolgoknak.
Nem így van! Hatalmas mennyiségű félelmen kell átverekedniük magukat, hogy eljussanak oda, ahol most tartanak... és még mindig ezt teszik.
Azok, akik egész életükben sikeresen kezelték a félelmet, úgy tűnik, hogy tudatosan vagy tudat alatt ismerték ennek a könyvnek az üzenetét: Érezned kell a félelmet... de meg kell tenned.
Egy nagyon sikeres barátom, aki mindent önerőből ért el, és nem hagyta, hogy bármi is megállítsa őt, egy napon így szólt: Igen, azt hiszem, így éltem egész életemben, és nem voltam tudatában annak, hogy hogy ezt teszem.
Nem emlékszem olyanra, hogy ne féltem volna, de sosem jutott eszembe, hogy a félelem megakadályozna a szükséges kockázat vállalásában, hogy megszerezzem, amit akarok. Egyszerűen csak mentem előre és tettem, amit kellett, hogy működtessem az elképzeléseimet - a félelem ellenére.
Ha nem voltál sikeres a félelem kezelésében, akkor valószínűleg sosem tanultad meg a félelemigazságokat, és a félelmet inkább egy jelként értelmezted ahhoz, hogy visszavonulj, nem pedig a folytatáshoz kapott zöld jelzésként. Hajlamos voltál a korábban említett , "HA/AKKOR" játszmákat játszani.
Az önként vállalt börtönből való kiút megtalálásához mindössze a gondolkodásodat kell átalakítanod.
Részlet Susan Jeffers: Alakítsd át a félelmet erővé című könyvéből.