Mint számos más emberben, vélhetően bennem is sok „lehetőség” rejlett, de nem sokra vittem.
Elolvastam az összes könyvet, meghallgattam az összes hanganyagot, és elvégeztem az összes tanfolyamot, amihez hozzáfértem. Nagyon-nagyon szerettem volna sikeres lenni. Nem tudom, a pénz, a szabadság vagy a teljesítmény vonzott-e igazán, esetleg be akartam bizonyítani a szüleimnek, mire vagyok képes, mindenesetre szinte megszállottan vágytam a sikerre.
Húszas éveimben különböző vállalkozásokba fogtam, mindegyikbe a nagy vagyon reményében vágtam bele, mégis kudarcot kudarcra halmoztam. Halálra dolgoztam magam, mégsem jutottam előbbre.
"Loch Ness-i szörny” betegségben szenvedtem: folyton a profitról hallottam, de nekem sosem jutott belőle.
Mindig azt gondoltam: „Ha a megfelelő vállalkozásba kezdek, ha jó lóra teszek, győzni fogok!" De tévedtem. Semmi sem sikerült... legalábbis nekem nem. Aztán a mondat második fele szöget ütött a fejemben.
Miért érnek el mások sikert ugyanazzal a vállalkozással, amit én is űzök, és én miért nem? Mi történt "Mr. Kiváló Lehetőséggel"? Mélyen magamba néztem. Megvizsgáltam, miben hiszek, és rájöttem, hogy bár igazán szeretnék gazdag lenni, mélyen gyökerező aggodalmak munkálnak bennem. Leginkább féltem.
Féltem a kudarctól, vagy, ami még rosszabb, attól, hogy sikeres leszek, azután pedig valahogyan elvesztem a vagyonomat. Az végképp lesújtana. A legszörnyűbb az a gondolat volt, hogy akkor elveszteném a képességeimbe vetett hitemet.
Mi lesz, ha kiderül, hogy nem tudok sikert elérni, és egész életemet szegénységben kell leélnem? Azután szerencsére apám egy dúsgazdag barátja ellátott tanácsokkal. Kártyapartira jött hozzánk, hogy játsszon a „fiúkkal”, és felfigyelt rám.
Ekkor már harmadszor költöztem haza, és a "szegényesebb” lakosztályban laktam, azaz az alagsorban. Azt hiszem, apám panaszkodhatott neki szűkös anyagi körülményeimről, mert amikor meglátott, olyan részvétteljes tekintettel nézett rám, ahogyan a gyászoló hozzátartozókra szoktak egy temetésen.
Azt mondta: „Harv, én is úgy kezdtem, mint te, teljes csőddel." Hát ez igazán nagyszerű, gondoltam, ettől mindjárt jobban érzem magam. Gyorsan ki akartam menteni magamat valamivel, hogy elmeneküljek, és közben a falról lemálló vakolatot bámultam. Ő azonban tovább beszélt. "Azután kaptam néhány tanácsot, amiktől megváltozott az életem.
Ezeket szeretném neked továbbadni." Jaj, ne! Most jön a hegyi beszéd, pedig ez az ember nem is az apám! Aztán kibökte: „Harv, ha nem vagy olyan sikeres, mint amilyen szeretnél lenni, az azért van, mert valamit nem tudsz."
Akkoriban hetyke fiatalember voltam, és úgy gondoltam, mindent nagyon is jól tudok, csakhogy sajnos a bankszámlám nem erről tanúskodott. Ezért mégiscsak végighallgattam.
Így folytatta: "Tudtad, hogy a legtöbb gazdag ember nagyon hasonlóan gondolkozik?" Azt feleltem: „Nem, ezen még sosem töprengtem." Mire ő: „Ez nem egzakt tudomány, de a gazdagok egy bizonyos módon gondolkoznak, és a szegények merőben másként, és ez a gondolkodásmód meghatározza a cselekedeteiket, s ebből fakadóan az eredményeiket is.
Ha úgy gondolkoznál, ahogyan a gazdagok, és azt tennéd, amit a gazdagok, elhiszed, hogy meggazdagodhatnál?" Emlékszem, a legcsekélyebb meggyőződés nélkül vágtam rá: "Igen." "Akkor csak annyi a dolgod, hogy utánozd a gazdagok gondolkodásmódját" - mondta ő.
Minthogy akkoriban meglehetősen szkeptikus voltam, azt kérdeztem: „Most éppen mire gondol?" Így felelt: „Arra, hogy a gazdagok betartják az ígéreteiket, ezért én is betartom, amit apádnak ígértem. Várnak a srácok. Majd találkozunk." Ezzel faképnél hagyott, de amit mondott, nagy hatást tett rám. Semmi sem működött az életemben, ezért úgy döntöttem, üsse kő, belevetem magam a gazdagok és gondolkodásmódjuk tanulmányozásába.
Mindent megtanultam az elme működéséről, amit csak tudtam, de elsősorban a pénz és a siker lélektanára összpontosítottam. Rájöttem, hogy igaz: a gazdagok tényleg másként gondolkoznak, mint a szegények és a középosztály béliek.
Végül az is tudatosult bennem, miként akadályoznak saját gondolataim a meggazdagodásban. Ami még fontosabb, megismertem számos nagyhatású technikát és stratégiát gondolkodásom befolyásolására, hogy úgy gondolkozzak, ahogyan a gazdagok.
Ezután azt mondtam magamnak: „Elég a nyavalygásból, próbáljuk ki mindezt a gyakorlatban." Úgy döntöttem, megpróbálkozom egy újabb vállalkozással.
Mivel sokat foglalkoztam egészségápolással és testgyakorlással, megnyitottam Észak-Amerika egyik első fitness-üzletét. Pénzem nem volt, ezért 2 000 dollár hitelt kellett felvennem a Visa kártyámra a beindításához.
Elkezdtem használni, amit a gazdagok mintájából megtanultam, mind az üzleti, mind a gondolkodási stratégiák tekintetében. Legelőször is szentül elhatároztam, hogy sikeres leszek, és nyerésre játszottam. Megfogadtam, hogy összeszedem magam, és semmiképpen nem adom fel ezt a vállalkozást, amíg milliomos nem leszek, vagy még annál is gazdagabb.
Ez gyökeresen más hozzáállás volt, mint a korábbi, mert azelőtt mindig rövid távon gondolkoztam, és hagytam, hogy mellékvágányra tereljenek a kínálkozó jó lehetőségek, vagy eltérítsenek célomtól a nehézségek.
Továbbá ettől kezdve mindig résen voltam, amikor negatív vagy romboló pénzügyi gondolatok merültek fel bennem.
Korábban azt hittem, igaz, amit az eszem diktál. Felfedeztem, hogy sok tekintetben éppen az elmém áll leginkább a sikerem útjába.
Elhatároztam, hogy elhallgattatom magamban azokat a gondolatokat, amelyek nem segítik a gazdagságról alkotott elképzeléseimet. Mindazokat az elveket használtam, amelyeket könyvemben leírok.
Hogy beváltak-e? Meghiszem azt! A vállalkozásom olyan sikeres lett, hogy kevesebb mint két és fél év alatt tíz üzletet nyitottam, majd eladtam a cég felét egy Fortune 500 vállalatnak 1,6 millió dollárért.
Részlet T. Harv Eker: A Milliomos Elme Titkai című könyvéből.