Körülbelül egy héttel a New York-i ebédünk után éppen egy találkozóra igyekeztem az autómmal, amikor megcsörrent a mobiltelefonom.
- Szia Kim, itt Leslie. Van egy perced a számomra?
- Hát persze.
- Nagyon sokat gondolkodtam mindazon, amit ebéd közben a befektetésekről és az anyagi függetlenség eléréséről beszélgettünk. Mindez nagyon jól hangzott, ügy tűnik, pontosan ez az, amire vágyom, de ismét és ismét ugyanabba a problémába ütközöm.
- Mi az a probléma? - kérdeztem.
- Leslie hosszabb magyarázatba fogott. - Egész életemet a művészet nyelvére lefordítva éltem. Színekre, formákra, stílusokra, technikákra. Az elmém így működik. Az agyam nem képes módszeresen és elemző módon gondolkodni. A lényeg az, hogy reménytelenül elveszettnek érzem magam, amikor a számok és a matematika mezejére tévedek. Mindig arra a következtetésre jutok, ha befektetésekről esik szó, hogy nem vagyok elég okos. És valahányszor elkezdek az induláson gondolkozni, üveges lesz a szemem. Volt már, hogy elmentem, és megvettem Wall Street Journalt. Úgy tűnt nekem, mintha kínaiul olvasnék! Azt gondolom, vannak emberek, akiknek született tehetségük van az ilyen fajta dolgokhoz, és megértik a számok nyelvét, de ez nem én vagyok.
Leslie frusztráltsága nyilvánvalóan érezhető volt, ezért könnyed hangon kezdtem.
- Először is, hadd kérdezzek tőled valamit. Rátaláltál már a saját miértedre, hogy miért akarsz befektetésbe kezdeni?
- A miértem kristálytiszta - vágta rá Leslie. - Én festeni akarok, a művészet a szenvedélyem. A problémám az, hogy annyira lefoglal a munkám a galériában, amit a számláim kifizetése érdekében kell vállalnom, hogy a festésre soha nem jut időm. Az a vágyam, hogy vehessem a festékeimet és a festőállványomat, és festegetéssel tölthessem a napjaimat csodálatos, egyedülálló tájakon. Az lenne az ideális, ha Európába utazhatnék, hogy ott fessek, és tanulmányozzam a nagy mestereket. Csodás művészi kurzusokat tartanak, amelyekbe szeretnék bekapcsolódni. Ha csak egyetlen napom is maradna a saját életemre, akkor is festenék. Igen, nagyon jól tisztában vagyok a miértemmel.
- Gratulálok! Akkor számodra a folyamat megkezdődött - jelentettem ki.
- Miféle folyamat? — kérdezte, még mindig egy kissé frusztráltan.
- Meggazdagodni vagy anyagilag függetlenné válni nem olyan dolog, ami máról holnapra megtörténhet. Bármi újat akarunk elsajátítani, annak van egy tanulási görbéje, amelyen keresztül kell mennie mindenkinek. És ez elég kényelmetlen lehet, különösen az elején, mivel egy olyan arénába lépünk be, amelyről csak nagyon keveset tudunk.
- Azt hiszem, ez olyan, mint amikor először tanultam autót vezetni - mondta. - Eleinte teljesen hülyének éreztem magam, mert túl keményen léptem a gázra, vagy úgy ugrottam rá a fékre, hogy csaknem kiestem a szél védőn. Amikor először vezettem az országúton, csaknem összetörtem az autót.
- Pontosan ez az, amiről beszéltem. Ma már egyáltalán nem kell gondolod a gázpedálra vagy a fékre, sőt még a kormányzásra sem. Minden csaknem automatikusan történik. Kezdetben nagy nehézséget jelentett a tanulási görbe követése. Mára viszont a vezetés második természeteddé vált. - biztosítottam őt.
- Tehát ez egy folyamat, és eközben sokat kell tanulnom - folytatta. - De az a bökkenő, nem tudom, hogy elég okos vagyok-e ahhoz, hogy ezen keresztül rágjam magam. Úgy tűnik nekem, hogy a befektetés inkább a férfiak játéka. Talán az ő számérzékük jobb az enyémnél. Nem tudom, beállhatok-e versenyezni a férfiak játékába.
- Először is - mondtam -, igazad van, a férfiak jók a számokban . . . 95-60-90 . . . hogy pontos legyek. Leslie felnevetett. - De most komolyan. Miért gondolod azt, hogy ez a férfiak játéka?
- Nos, én szinte soha nem olvasok vagy hallok híreket, női befektetők ről. A csúcsbefektetők láthatólag mind férfiak. Én személy szerint nem ismerek egyetlen női példaképet sem, amikor pénzről vagy befektetésről van szó. Azt hiszem, a férfiak jobban értenek a befektetéshez, mint a nők.
- Van hozzád egy kérdésem - mondtam nyugodtan. - Vajon jobbak voltak a férfiak, mint a nők a választott tisztségviselők megszavazásánál? Mi Volt az oka annak, hogy évekkel ezelőtt csak a férfiak szavazhattak? Jobb tanulók voltak a férfiak, mint a nők? Ez volt az oka, hogy a nőket nem engedték be az egyetemekre és a főiskolákra? Vajon jobbak voltak a férfiak a meghallgatásban, és a tények mérlegelésében? Ezért volt az régen, hogy csak férfiakat lehetett beválasztani az esküdtszékbe?
- Természetesen nem! - kiáltott fel Leslie.
- Meg kell értened, nagy különbség van aközött, hogy valamit jobban csinálunk, vagy hosszabb ideje - hangsúlyoztam.
Részlet Kim Kiyosaki: Gazdag Nő című könyvéből.