Egyáltalán nem kérdés, hogy ha megtanulunk pozitívabban gondolkozni, az egyre közelebb vonz bennünket a saját hatalmunk felfedezéséhez.
Jack Canfieldtől, az, „Erőleves a léleknek" sorozat szerzőjétől és a Self-Esteem Seminars (Önbecsülés-szemináriumok) elnökétől tanultam egy elképesztő módszert, amellyel szemléltetni lehet a pozitív gondolkodás hatékonyságát a negatívval szemben.
Ezt a módszert a saját workshopjaimon szoktam használni. Megkérek valakit, hogy jöjjön előre, és álljon szembe a csoporttal. Miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs problémája a karjával, megkérem az önkéntesemet, hogy egyik kezét szorítsa ökölbe, és nyújtsa oldalra a karját. Ekkor azt mondom, hogy álljon ellen akkora erővel, amekkorával csak tud, miközben szemben állok vele, és kinyújtott kezemmel próbálom lenyomni a karját. A legelső próbálkozásnál még egyszer sem sikerült lenyomnom az önkéntes karját.
Ekkor arra kérem az illetőt, hogy engedje le a karját, hunyja le a szemét, és ismételje el tízszer a, „Gyenge és értéktelen ember vagyok" negatív állítást.
Arra kérem, hogy igazán érezze át az álltást. A tíz ismétlés után megkérem, hogy nyissa ki a szemét és nyújtsa ki a karhát pontosan ugyanúgy, mint az előbb. Emlékeztetem, hogy álljon ellen olyan keményen, ahogyan csak tud.
Ekkor azonnal képes vagyok lenyomni a karját. Olyan, mintha minden ereje elhagyta volna. Bárcsak képes lennék leírni az önkénteseim arckifejezését, amikor lehetetlennek érzik, hogy ellenálljanak a nyomásnak.
Néhányan újra megcsináltatták a próbát. „Nem álltam készen!" mentegetőznek. És íme, a második próbálkozásnál is ugyanez történik a kar némi ellenállással, de lemegy.
A jelentkezők elképednek. Ekkor ismét arra kérem az illetőt, hogy hunyja le a szemét, és tízszer ismételje el az „Erős és értékes ember vagyok" pozitív állitást. Megint azt mondom, hogy igazán érezze át a szavakat. Ismét megkérem, hogy nyújtsa ki a karját, és álljon ellen a nyomásnak.
Az illető (és mindenki más) nagy meglepetésére meg sem tudom
mozdítani a kart. Valójában mozdíthatatlanabb, mint amikor először próbáltam lenyomni.
Ha tovább próbálkozom a pozitív és negatív állításokkal, ugyanezeket az eredményeket kapom. A negatív állítás után le tudom nyomni a kart, a pozitív állítás után nem vagyok képes lenyomni.
Egyébként - ez nektek, szkeptikusoknak szól - ezt a kísérletet úgy is kipróbáltam, hogy nem voltam tudatában annak, amit az önkéntes mondott. Kimentem a teremből, és a csoport döntötte el, hogy az állítás negatív vagy pozitív legyen.
Nem számít, A gyenge szavak gyenge kart jelentenek, az erős szavak pedig
erős kart.
Ez megdöbbentő szemléltetése a kimondott szavak hatalmának. A pozitív szavak fizikailag erősítenek bennünket, a negatívak pedig gyengítenek.
E kísérlet elképesztő tanulsága, hogy nem számít, hiszünk-e a szavakban vagy sem. Belső énünk a szavak puszta kimondásának hatására hisz bennük. Olyan, mintha a belső én nem tudná, hogy mi igaz és mi hamis.
A belső én nem ítélkezik. Csak arra reagál, amivel táplálják. Ha a „gyenge vagyok" szavak érkeznek be, akkor belső énünk utasítja lényünk többi részét:
Ma gyenge akar lenni.” Ha az, „erős vagyok" szavak jönnek be, akkor testünk a „Ma erős akar lenni" parancsot kapja.
Miről szól ez az egész? NE TÁPLÁLD MAGAD TÖBBÉ NEGATÍV GONDOLATOKKAL.
A negatív gondolatok elveszik a hatalmadat... és a félelmed így még jobban megbénít.
Mint tudod, a pozitív gondolkodás nem valami új elképzelés. Pollyannán kívül Norman Vincent Peale, Napoleon Hill, Maxwell Maltz és sokan mások is népszerűsítették az elképzelést hosszú évekkel cezelőtt.
Könyveikhez ma is hozzájuthatunk. Akkor miért nem gondolkoznak az emberek pozitívabban?
Azt hiszem azért, mert nem értik, mi kell a pozitív gondolkodáshoz.
Különleges elkötelezettséget és rengeteg gyakorlást igényel. És amint tökéletesen begyakoroltad az egészet, elengedhetetlen egy karbantartási program.
Senkit sem ismerek, aki képes lett volna a „pozitív" gondolkodást állandósítani gyakorlás nélkül. Lehetséges, hogy léteznek ilyen emberek, - egyszerűen én még nem találkoztam velük. Az én tapasztalataim szerint, ha nem gyakoroljuk akkor elveszítjük a képességet.
Ez a lényeg, amit úgy tűnik, a legtöbben nem értenek meg.
Tudom, hogy nem tűnik igazságosnak, hogy automatikusan negatívvá válsz, ha abbahagyod a pozitív gondolkodás gyakorlását. Ez az edzéshez, hasonlít.
Amint a testedet formába hozod nem hagyhatod abba az edzést. Izmaid rövid időn belül kezdik elveszíteni a feszességüket, és amig valaha képes voltál ötven felülést csinálni, ma már legfeljebb csak húsz felülésre vagy képes. Nem szabad leállnod.
Az értelem ugyanígy viselkedik. Ha a problémamegoldás, az ösztönző viták vagy az olvasás a mindennapi életed részét jelentik, akkor éles az elméd.
Egy kéthetes, tengerparti semmittevéssel töltött vakáció után berozsdásodik az agyad. Jó néhány nap kell hozzá, hogy ismét formába hozd.
Énünk bizonyos területei nyilvánvalóan állandó megerősítést igényelnek és a pozitív mentális hozzáállás csak egy ezek közül.
Részlet Susan Jeffers: Alakítsd át a félelmet erővé című könyvéből.