Sok-sok évvel ezelőtt találkoztam egy fiúval Ausztráliában, aki sebész szeretett volna lenni, de nem volt pénze. Elmeséltem neki, hogyan vonzza magához a talajba elültetett mag mindazt, ami kifejlődéséhez szükséges, s hogy nincs más dolga, mint példát venni a magról, és a vágyott eszmét elültetni tudatalattijában.
A ragyogóan értelmes fiatal fiú orvosi rendelők takarításával, ablakmosással, mindenféle apró javítás elvégzésével tartotta fenn magát. Elmondta, hogy esténként, elalvás előtt lelki szemeivel saját orvosi oklevelét látta a falon, rajta a neve, hatalmas, nyomtatott betűkkel. Éppen elég hasonló diplomát törölt tisztára nap mint nap a rendelőintézetben. Nem esett nehezére, hogy elméjébe vésse és továbbfejlessze a diploma képzetét. Körülbelül négy hónapi kitartás után határozott eredmények mutatkoztak.
A történet folytatása roppant érdekes. Az egyik doktor fölöttébb megkedvelte a fiút, s miután megtanította a műszerek sterilizálására, injekciók beadására és más elsősegély-nyújtási ismeretekre, asszisztensként alkalmazta rendelőjében. Később orvosi egyetemre küldte saját költségén. A fiatalember ma elsőrendű orvos a kanadai Montrealban. Felfedezte, hogyan alkalmazhatja tudatalattija helyes használatával a vonzás törvényét. A réges-régi törvényt használta: “Azzal, hogy magad előtt látod a célt, már rábírtad a kellő eszközöket, hogy kivívják számodra." A cél ez esetben az orvosi diploma megszerzése volt.
A fiatalember el tudta képzelni, át tudta érezni az orvossá válás realitását. Együtt élt ezzel az eszmével, életben tartotta, táplálta, dédelgette, míg képzelőereje révén az eszme áthatolt a tudatalatti rétegein, meggyőződéssé vált, és a fiúhoz vonzott mindent, amire álma teljesüléséhez szükség volt.
Részlet Dr. Joseph Murphy: Tudatalattid csodálatos hatalma című könyvéből.