Korunk egyik veszélye ( bár kevesen tekintik annak ) a televízió által sugárzott adások programozó erejében rejlik.
Amikor tájékozódni szeretnénk bizonyos adások tartalma felől, megnézzük a rádió-, vagy a TV-műsort. Külföldön TV- programnak hívják. Nicsak, már a nevében is benne van, hogy micsoda!
Először Svédországban figyeltem fel néhány különös dologra ezzel kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy kivétel nélkül minden este, a híradóban bemondtak egy gazdasági természetű hírt, amelynek az volt a lényege és a nézők számára továbbított üzenete, hogy holnaptól az életed anyagi szempontból drágább, és ezzel együtt bizonytalanabb lesz. Az ilyen és ehhez hasonló tartalmú hírek, nap nap után ismételve, elvégzik az ember tudatalattiján a munkát, ugyanakkor azonban megakadályozzák azt is, hogy ( ha csak néhány pillanatra is ) felemeljük fejünket, és az anyagi dolgok helyett a spiritualitással foglalkozzunk.
A híreknek egy másik csoportja ( amire szintén Svédországban figyeltem fel ) a bevándorlók által elkövetett törvénysértések, és azok bemutatási módja. Svédországban ugyanis ( elméletileg ) nincs diszkrimináció, és az embert nem a bőrének a színe alapján ítélik meg. Ezzel szemben, valahányszor bevándorlók által elkövetett törvénysértésről volt szó a TV Híradóban, a háttérben mindig egy vagy több sötét alak körvonala kísérte a bemondott szöveget. A tudatalatti hosszú távon ezt úgy értelmezi, hogy a bevándorló egy sötét alak, sötétbőrű, gyakran bűnöző, és semmilyen körülmények között sem tekinthető egyenrangúnak velem, a szőke, kékszemű, becsületes svéddel. Egyetlen oka van annak, hogy idejött, és az csakis gazdasági lehet. Kultúrája rendkívüli módon eltérő a miénktől, részesülni szeretne a svéd jólétből, de közelebb áll hozzá a bűnözés, mint másokhoz általában.
Ismétlem, ez nem a tudatos gondolkodásra jellemző, hanem arra, ami a képi programozás útján a mélytudatra hat. Amikor 1987-ben megérkeztem Svédországba, és bekerültem Alvestára, a menekülttáborba, még nem voltam tisztában azzal, hogy a svéd lakosság tudatalattijában milyen program fut a bevándorlókkal kapcsolatban. Ezért aztán rendkívüli módon meglepődtem, amikor odaérkezésünk napján ágyneműosztáskor megkérdezte tőlem a tábor alkalmazottja, hogy láttam-e már ágyneműt, és tudom-e, hogyan kell használni? A kérdés jóindulatúan, barátságosan, segítőkészséget sugallva hangzott el. Ezzel együtt olyan volt számomra, mint egy jól irányzott pofon.
Amikor egy évvel később munkát kerestem, fogadott egy nagy építkezési vállalat helyi főnöke. Kifaggatott, hogy honnan jövök, milyen nyelveket beszélek, miért jöttem, és milyen iskolát végeztem. Miután elmondtam ( természetesen svédül ) hogy Kolozsváron végeztem a Műszaki Egyetem Út-, Híd- és Vasútépítő szakán, és beszélek magyarul, románul, angolul, és valamennyit konyítok a franciához, azt kérdezte: Olvasni tudsz? Mindezt csak azért írom le, hogy érthetőbbé tegyem, milyen hatalmas erővel dolgozik az emberben a tudatalattijába rögzült kép vagy meggyőződés, és milyen mértékben képes ez a meggyőződés eltakarni a szem elől is azt, aminek bizonyos esetekben nyilvánvalónak kellene lennie.
Amikor 1999-ben úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom Skandináviát, és Budapesten fogok letelepedni, kész felüdülés volt bekapcsolni a TV-t, és meghallgatni a híradót. Azonnal feltűnt, hogy hiányzik belőle az a módszeres mélytudat-szennyezés, amit svédországi tartózkodásom idején nap mint nap tapasztaltam.
Hat év alatt azonban nagyot változott a helyzet. Ha más tekintetben nem is, ebből a szempontból nemcsak hogy sikerült utólérni a nyugati világot, de alaposan magunk mögött is hagytuk.
Ma már nálunk is rendszeresen lefelé, az anyagiak és az anyagi világ felé terelik a lakosság figyelmét, azzal a különbséggel, hogy a napi egy bizonytalanságérzetet keltő hír helyett mindennap legalább kettőt-hármat jelentenek be.
A stratégia lényegében egyszerű. A lakosságot egyrészt olyan fogyasztási cikkek megszerzésére kell ösztönözni, amelyeknek fenntartása és üzemeltetése időben meghaladhatja az eredeti termék árát is.
Másrészt a lakosság nagy részét el kell adósítani. Ez a lakásvásárlás kapcsán megy a legegyszerűbben. így könnyen elérhető, hogy mindazok, akik ebben a mókuskerékben vannak, figyelmüket főként az anyagi világ felé fordítsák, és teremtő gondolataik erejét ne használják másra, mint a földi léten való átvergődésre.
Ilyen helyzetben nagyon könnyű ijesztgetni és irányítani az embert. A mélytudat-szennyezés másik szomorú példája a terrorizmus és a terrorizmus elleni harc. Amióta nemzetközileg összefogtunk a terrorizmus ellen, nagyon bizonytalanná vált a világ...
(Részlet Balogh Béla: A Tudatalatti 10 parancsolata című könyvéből)