A gazdagok teremtik a pénzt
Tegnap este egy kicsit abbahagytam az írást, és megnéztem egy tévéműsort, mely egy Alexander Graham Bell nevű fiatalember történetéről szólt. Bell alighogy feltalálta a telefont, nagy gondban lett, mert hatalmas kereslet alakult ki a találmánya iránt. Nagyobb cég után kellett néznie, ezért kereste fel az abban az időbe óriásnak számító Western Uniont, és megkérdezte, hogy megvennék-e tőle a szabadalmat és kicsinyke cégét. 100.000 dollárt kért az egészért. A Western Union elnöke kikacagta és visszautasította Bell ajánlatát, mondván, hogy a vételár nevetségesen magas. A többi történelem. Multimilliárdos ipar jött létre, és megszületett az AT&T.
Alexander Graham Bell története után következett az esti híradó, benne egy tudósítás, mely egy helyi vállalatnál foganatosított létszámcsökkentésről szólt. A munkások dühösek voltak és panaszkodtak, hogy a vállalatvezetőség tisztességtelenül jár el velük szemben. Egy 45 éves elbocsátott középvezető a feleségét és két kicsi gyermekét is magával vitte az üzembe, és könyörgött az őröknek, hol engedjék őt be a tulajdonos irodájába, mert meg szeretné kérni, vonja vissza a felmondó nyilatkozatot. Az igazgató nem sokkal korábban vásárolt új házat, és félt, hogy el kell adnia. A kamera közelképben mutatta, amint könyörög, hogy az egész világ lássa. Mondanom sem kell, felkeltette az érdeklődésemet.
1984 óta tanítok hivatalosan. Nagy élmény, és sok örömet okoz. Ugyanakkor van ebben a hivatásban valami zavaró. Eddigi több ezer tanítványom mindegyikének van egy közös vonása, magamat is beleértve. Mindannyiunk számára ezernyi lehetőség kínálkozik, és mindannyian számos dologban vagyunk tehetségesek. Mégis valami kételyt támaszt bennünk. Nem a tárgyi tudás hiánya fog vissza, sokkal inkább az önbizalomé ( kiket jobban, kiket kevésbé).
Miután kiléptünk az iskolapadból, már nem az egyetemi diploma vagy tanulmányi eredmények számítanak. A való világban valami sokkal többre van szükség, mint jó érdemjegyekre. Hívhatjuk rámenősségnek, kurázsinak, belevalóságnak, elszántságnak, virtusnak, agyafúrtságnak, merészségnek, állhatatosságnak és éleseszűségnek. Ez a tényező, bárhogy is nevezzük, sokkal inkább meghatározza az emberek jövőjét, mint az iskolai bizonyítványuk.
Mindnyájunkban ott lapul ez bátor, sziporkázó, merész személyiségrész, csakúgy, mint az ellentettje, a megalázkodó, a meghunyászkodásra kész. Miután egy évet lehúztam Vietnamban a tengerészgyalogság pilótájaként, közelről megismertem magamban mindkettőt. Egyik sem rosszabb, mint a másik.
Tanárként azonban felfedeztem, hogy a mérhetetlen félelem és kishitűség az emberi tehetség legnagyobb kerékkötője. Majd megszakadt a szívem a diákjaimért, akik tudták ugyan a választ, mégsem merték kimondani, mert hiányzott hozzá a bátorságuk. A való világban gyakran nem az okosok jutnak előre, hanem a merészek.
Személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy a pénzügyi szellemhez ugyanúgy kell a gyakorlati tudás mint a bátorság. A túlzott félelem elnyomja a lángelmét. Óráimon igyekszem megtanítani a diákjaimat a kockázatvállalásra, a merészségre, hogy félelmüket szellemük erővé és éleseszűséggé alakítsa át. Vannak, akiknél működik, mások megrémülnek. Rá kellett jönnöm, hogy, ha pénzről van szó, a legtöbb ember biztonságra törekszik. Számtalanszor szegezték nekem a kérdést: Minek kockázatot vállalni? Miért kell fejleszteni a pénzügyi IQ-t? Miért kell a pénzügyi műveltség?
A válasz: Csak azért, hogy több lehetőséget tárjunk magunk elé.
Óriási változások előtt állunk. A fejezetet Alexander Graham Bell történetével kezdtem; az elkövetkező években lesznek még olyanok, mint ő. Legalább száz Bill Gates emelkedik majd ki a tömegből, és évente alakulnak majd világszerte olyan hihetetlenül sikeres cégek, mint a Microsoft. Ugyanakkor továbbra is lesznek csődök, munkanélküliség és létszámcsökkentések.
Tehát miért foglalkozzunk a pénzügyi IQ fejlesztésével? Nos tessék, adja meg mindenki magának a választ! Én meg tudom mondani, miért foglalkozom vele. Azért, mert a legizgalmasabb korszakban élek. Jobban szeretném örömmel fogadni a változást, mint rettegéssel. Inkább azon izgulok, hogyan teremtsek elő milliókat, mint hogy azon aggódjak, kapok-e fizetésemelést. Nagyon izgalmas időket élünk, olyanokat, melyek példa nélkül állók történelmünkben. A későbbi nemzedékek bizonyára úgy fognak visszatekinteni jelenlegi korunkra, mint az emberiség egyik legizgalmasabb korszakára. A régi halálának és az új megszületésének időszaka ez, zavarokkal teli, de izgalmas.
Tehát miért foglalkozzunk a pénzügyi IQ fejlesztésével? Mert ha foglalkozunk vele, csodálatos sikereket érhetünk el. Ha pedig nem foglalkozunk vele, akkor félelemmel telve éljük meg ezt az időszakot. Látni fogjuk, hogyan törnek előre emberek merészen, amíg mások a hanyatló kor eszményeibe kapaszkodnak.
Részlet Robert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter: Gazdag Papa, Szegény Papa című könyvéből.