GONDOLATÉBRESZTŐ

Gondolataink erejével befolyásolhatjuk a jövőnket? Egyértelműen igen! Befolyásolhatjuk – még jobban, mint hinnénk.

A kvantumfizikusok nagyon izgalmas felfedezést tettek, s ezzel ismét rámutattak, hogy életünket csakugyan bármikor gyökerestül átalakíthatjuk, és bármit megvalósíthatunk.

Azt már tudjuk, hogy gondolataink erejével energiát sugárzunk. Természetesen nemcsak mi tesszük ezt, hanem a többi ember is. Az azonos rezgésű energiák kölcsönösen vonzzák egymást, ebből pedig logikusan az következik, hogy nem csak mi vonzunk bizonyos személyeket és eseményeket, de minket is vonzanak – méghozzá azonos mértékben – más személyek és események.

Ennek feltétele, hogy a két energia rezonáljon egymásra, vagyis egyformán rezegjen. Mármost a kvantumfizikusok felfedezték, hogy az úgynevezett kvantumhullámok – mint például meggyőződéseink és gondolataink – nemcsak térben terjednek, hanem időben is (= időhullámok). Vagyis léteznek olyan kvantumhullámok, amelyek a múltból a jövő irányába tartanak – ezeket nevezzük normál kvantumhullámoknak.

Vannak azonban olyan hullámok is – az úgynevezett konjugáltkomplex hullámok – amelyek a jövőtől a múltig terjednek! Azért ez elég meglepő. Mégis így van. A jövő felé terjedő hullámokat ajánlóhullámoknak, a múlt felé terjedőket pedig válaszhullámoknak nevezzük.

Ha két hullám találkozik egymással, vagyis a jövőből érkező válaszhullám találkozik az általunk sugárzott ajánló hullámmal, az egyik hullám modulálja a másikat, s a két hullám létrehozza az úgynevezett eseményvalószínűséget.

• A kvantumfizika szerint egy esemény bekövetkezésének valószínűsége „egy múltból származó ajánló hullám és egy jövőből származó, az ajánló hullámnak megfelelő válaszhullám találkozásából” ered.

A könnyebb érthetőség kedvéért modellezzük ezt az egészet egy faxkészülék működésével: ha faxot küldünk, készülékünk először felveszi a kapcsolatot a hívott készülékkel, és a két gép hívójelet vált. Adatforgalomra csak akkor kerül sor, ha a készülékek megegyeztek egy közös átviteli standardban.

„Hasonlóképpen kommunikál (...) egymással a múlt és a jövő, és a megfelelő jelek találkozásakor, úgyszólván ’félúton’, létrehoznak egy nagy valószínűségű konkrét eseményt, vagyis az átélt jelent. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a múlt van hatással a jövőre, hanem a jövő is a múltra.”

Értelmünknek nem könnyű ezt elfogadnia, hiszen az időt eddig mindig a múltból a jövő felé tartó egyenesnek képzeltük. Most pedig lehetséges az ellenkezője is?

John G. Cramers feltevését ma már nemcsak hogy többszörösen megerősítik, hanem egyenesen ez az elmélet az, amely a kvantumfizika bizonyos paradoxonjait megmagyarázza. Ez tehát azt jelenti, hogy a jövő nem kevésbé reális, mint a múlt.

A jövő már létezik „valahol odakint”. Máskülönben nem küldhetne hullámokat a múltba – vagyis a jelenünkbe.

A te jövőd is létezik már – most, ebben a pillanatban. De még sincs eleve elrendelve, ugyanis többféleképpen is változtathatsz rajta. Pontosabban – az új tudományos felfedezések értelmében – éppen azért választhatod ki a neked megfelelő jövőt, mert már létezik. Hogyan lehetséges ez, ha már létezik? Hát nem megmásíthatatlan?

Nos, jövőnk létezik ugyan, de számtalan változatban. Ma már a tudomány jóval előrébb jár, mint 1980-ban, John G. Cramer szenzációs felfedezésének idején. Akkoriban egyetlen valóságot, s ennek megfelelően egyetlen lehetséges jövőt feltételeztek. Azóta azonban tudjuk, hogy egyidejűleg sok párhuzamos valóság létezik.

És ez a tény kívánságunk erejét illetően nagyon érdekes.

• Azt feltételezik, hogy az idő nem lineáris, ahogyan érzékeljük, hanem minden egyszerre történik.
• A múlt tehát ugyanúgy most zajlik, ebben a pillanatban, akárcsak a jelen és a jövő.

Tudatunk természetesen csak egyetlen időt érzékel. Többet nem ismerünk. Ez nem meglepő, hiszen érzékszerveink meglehetősen korlátozottak.

A fény teljes spektrumából csupán 8 százaléknyit érzékelünk. A minket e pillanatban körülvevő valóság 92 százalékát képtelenek vagyunk felfogni – ez számunkra egyszerűen nincs is. Ám ettől még létezik. Mivel azonban mi magunk vagyunk saját – igencsak korlátozott kapacitású – „mérőműszereink”, nem tudjuk felfogni, ezért elutasítjuk.

Ám ennek ellenére bőségesen körül vagyunk véve energiákkal, rezgésekkel, hullámokkal és információkkal.

Részlet Pierre Franckh: A Rezonancia Törvénye című könyvéből.