Azok, akik alacsonyra céloznak, beletalálnak a célba: a semmit célozzák meg, és azt el is találják.
Az életet nem szabad így leélni. Hiszek abban, hogy a világ egyik leghatalmasabb ereje annak az embernek az akarata, aki hisz önmagában, aki mer nagy célokat maga elé tűzni, és magabiztosan utána megy mindennek, amit az élettől meg akar szerezni.
"Képes vagyok rá!” Hatalmas erejű mondat: képes vagyok rá!
Bámulatos, milyen sokan foghatják fel ezt a mondatot realista módon. Mert az emberek többsége számára valósággá válhat ez a mondat, hiszen olyan igazságot fogalmaz meg, amely működik. Az emberek képesek arra, amiről hiszik, hogy képesek rá.
Eltekintve azoktól a kevesektől, akik lelkileg nem egészségesek, a szakadék aközött, amit az ember gondolatban elérhetőnek tart, és aközött, amit ténylegesen képes elérni, valójában igen csekély.
De először hinnie kell abban, hogy képes rá. Szeretnék azonban mindjárt az elején tisztázni valamit: nem teszek úgy, mintha a motiváció kérdésének szakembere volnék. Semmivel sem tudok többet arról, mi ösztönzi az embereket, mint egy átlagember. Mivel az Amway olyan gyorsan fejlődött, és mivel a sikerét kétszázezer 2 független termékforgalmazónak köszönheti, gyakran kérdezik tőlem, mi a véleményem az ösztönzésről. „Miért van, hogy egyesek sikeresek, mások pedig sikertelenek?” – akarják megtudni tőlem. Vagy aziránt érdeklődnek, mi a „titkom” az emberek ösztönzésében. Mintha képes lennék valami végső bölcsességet megfogalmazni arra nézve, miért képes az egyik eladási rekordokat dönteni, miközben a másik összecsuklik és feladja. Sajnálom, amikor csalódást kell okoznom ezeknek az embereknek, de a helyzet egyszerűen az, hogy nincsenek olyan ravasz fogásaim, trükkjeim, vagy varázslatos hatású szavaim, amelyek sikeressé tehetnek embereket. Noha nem tarthatom magam szakembernek a motivációs technikák kérdésében, egy dologban tökéletesen bizonyos vagyok.
Abban, hogy majdnem mindenki képes megtenni azt, amiről meggyőződéssel hiszi, hogy képes rá. A cél természetének nincs különösebb jelentősége. Fiatal koromban az volt a legfőbb célom, hogy önálló üzletember legyek, és sikerült elérnem, amit akartam. Ez volt az „ideám”, hogy ezzel a divatos kifejezéssel éljek. Nem különösebben érdekelt, hogy elvégezzem az egyetemet, vagy körbeutazzam a világot, Vagy golfbajnok legyek, vagy neves alakja a michigani törvényhozó testületnek. Semmi kivetnivaló sincs ezekben a dolgokban – mind, mind jó célok. Arról van csupán szó, hogy ezek abban az időben egyszerűen nem tűntek vonzónak számomra.
Az én célom az volt, hogy sikeres legyek a sajátvállalkozásomban, és hittem abban, hogy képes vagyok rá. Természetesen az ember ilyesmiben sosem lehet biztos, de hiszek abban, hogy az eredmény nem lett volna nagyon más, bármi is lett volna a célom. A lényeg az, hogy az életnek nincs olyan területe, ahol a hit és az erőfeszítés kombinációjával ne jutnánk valamire.
A „képes vagyok rá” személyes filozófiája nemcsak az üzleti életben érvényes. Érvényes a politikában, a nevelésben, az egyházközségi tevékenységben, az atlétikában, a művészetekben, és sorolhatnám tovább. Nincsenek korlátai. A siker legfontosabb közös tényezője lehet az olyan eltérő dolgokban, mint az, hogy valaki tudományos fokozatot szerez, megkeres egymillió dollárt, eléri az ötcsillagos tábornoki rangot, vagy megnyer egy magasugró bajnokságot.
Visszatekintve életem negyven-egynéhány évére, úgy tűnik számomra, a tapasztalataim megtanítottak minden másnál jobban becsülni a határozott, magabiztos erőfeszítést. Életem nagy része Jay Van Andellel közös munkámban telt. 1959-ben együtt kezdtük az Amway vállalkozást, de már jóval előtte, középiskolás tinédzser korunk óta osztoztunk azokban a tapasztalatokban, amelyek hatalmas erővel közvetítették számunkra a „képes vagyok rá” izgalmas élményét.
Részlet Richard DeVos: HIGGY! című könyvéből