Kell egy ösztönző erő, amely túlmutat a realitáson: a lelkierő.
Ha megkérdezzük az embereket, hogy szeretnének-e gazdagok vagy anyagilag függetlenek lenni, a legtöbben azt felelik, igen. De azután beleütköznek a realitásba. Túl hosszú és rögös az út a gazdagságig. Könnyebb csak pénzért dolgozni, és a fennmaradó összeget átnyújtania brókerüknek.
Találkoztam egyszer egy fiatal nővel, akinek az volt az álma, hogy az Egyesült Államok színeiben ússzon az olimpián. A realitás viszont úgy festett, hogy mindennap felkelt hajnali 4 órakor, és három órát úszott, mielőtt iskolába ment. Nem bulizott a barátaival szombat esténként. Tanulnia kellett, hogy a többiekhez hasonló szinten megfeleljen az iskolai követelményeknek.
Amikor megkérdeztem, mi vitte rá, hogy ilyen emberfeletti energiákat mozgósítson és ekkora áldozatokat hozzon, azt felelte: „Önmagamért és a szeretteimért teszem. A szeretet segít át az akadályokon és az áldozatokon."
Az ok és a cél az „akart" és a „nem akart" dolgok kombinációja.
Miért akarok gazdag lenni? A mélyen, érzelmi indíttatásból „akart" és „nem akart" dolgok kombinációja áll a háttérben.
Felsorolok néhány összetevőt. Azokat veszem előre, amiket „nem akarok", mert ezekből következik, hogy mit „akarok".
- Nem akarok egész életemben dolgozni.
- Nem akarom azt, amit a szüleim: biztos munkahelyet és külvárosi házat.
- Nem szeretek alkalmazott lenni. Gyűlöltem, hogy apám rendszeresen lemaradt a futballmeccseimről, mert annyira lefoglalta a munkája. Gyűlöltem, hogy egész életében robotolt, és halálakor az állam a vagyona jelentős részére rátette a kezét.
A gazdagok nem így csinálják. Ők a gyerekeikre hagyják, amiért megdolgoztak.
Mit akarok?
Szabad akarok lenni, utazgatni a világban és olyan életet élni, amilyet szeretek. Ezt még fiatalon el akarom érni. Egyszerűen szabad akarok lenni. Magam akarom beosztani az időmet, és magam akarom irányítani az életemet. Azt akarom, hogy a pénz dolgozzék nekem. Ezek a mélyről jövő, érzelmi indíttatásaim.
Mik az önéi? Ha nem elég erősek, akkor az ön előtt álló rögös út realitásai elnyomják az ösztönző erőket.
Sokszor veszítettem pénzt és sokszor kellett újra kezdenem, de mély, érzelmi indíttatásom hozzásegített, hogy mindig újra felkeljek, és továbblépjek. 40 éves koromra el akartam érni a szabadságot, de 47 éves voltam, mire sikerült, és sok leckét megtanultam időközben.
Amint már mondtam, örülnék, ha azt mondhatnám, könnyű volt. Nem volt az, de nem volt nehéz sem. Ha azonban az embernek nincs se erős indíttatása se célja, minden nehéz az életben.
Részlet Robert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter: Gazdag Papa, Szegény Papa című könyvéből.