Glenna Naplója.

1977-ben egyedülálló anya voltam három kislánnyal, lakástörlesztéssel, kocsitörlesztéssel és néhány beteljesületlen álommal.

Egy este részt vettem egy előadáson, ahol az előadó a KxÉ=V (képzelet szorozva életszerűséggel egyenlő valóság) elvről beszélt.

Az illető hangsúlyozta, hogy elménk nem szavakkal, hanem képekkel dolgozik. Ha elég életszerűen tudjuk elképzelni vágyunkat, megvalósul.

Az elmélet szöget ütött a fejembe. Ismertem a bibliai igazságot, miszerint "az Úr megadja néked szíved kéréseit" (Zsolt.
37,4), és "mert ahogy az ember gondolkodik, olyan ő" (Péld. 23,7).

Eltökéltem magam, hogy fogom a kis kívánságlistámat, és képekké alakítom.

Régi képes újságokat vettem elő, s kezdtem kivagdosni azokat a képeket, amelyek szívem vágyait szemléltették.

Szépen elrendeztem őket egy drága fotóalbumban, és izgatottan vártam. Képeim konkrét kívánságokat tükröztek.

Az alábbiakat ábrázolták:

1. egy jóképű férfit
2. egy menyasszonyi ruhás nőt és egy szmokingos férfit
3. virágcsokrokat (Hiába, romantikus lélek vagyok)
4. gyönyörű briliáns ékszereket (Abból a megfontolásból,
hogy az Úr kedvelte Dávidot és Salarnont, minden idők két leggazdagabb férfiúját.)
5. egy szigetet a Karib-tenger csillámló kékjében
6. szép otthont
7. új bútort
8. egy nőt, aklt nemrégiben neveztek ki egy nagyvállalat alelnökévé. (A munkahelyemen egyetlen női vezető sem
volt. Azt akartam, hogy én legyek a cég első női alelnöke.)

Körülbelül nyolc héttel később délelőtt fél tizenegykor gondolataimba merülve vezettem a kaliforniai autópályán. Hirtelen káprázatos piros-fehér Cadillac húzott el mellettem.

Rajta felejtettem a szemem a gyönyörű kocsin. A sofőr meg rám mosolygott, és én visszamosolyogtam, mert mindig mosolygok. Hűha, most aztán bajba kerültem.

Jártak már így? Megpróbáltam úgy tenni, mintha nem is néztem volna oda. Méghogy én? Ugyan kérem! * A férfi visszahúzódott mögém, és nem tágított onnan a következő huszonöt kilométeren.

Halálra rémített! Hajtottam egy pár kilométert, és ő követett. Lekanyarodtam a pihenőnél, jött utánam. A végén elvett feleségül!

Már az első randevúnk másnapján egy tucat rózsát küldött. Aztán megtudtam, mi a hobbija. Gyémántokat gyűjt. Nagyokat! És keresett valakit, akit felékesíthetne velük. Önként jelentkeztem.

Körülbelül két évig jártunk együtt, s minden hétfő reggel egy hosszú szárú vörös rózsát küldött szerelmes sorok kíséretében.

Talán három hónappal az esküvő előtt megjegyezte. Tökéletes helyet találtam a mézeshetekre. A Karib-tengeri Antiguára megyünk nászútra. Nahát! -nevettem el magam- Nem is gondoltam volna.

Csak majdnem egy évvel házasságkötésünk után árultam el az igazságot az albumomról. Épp akkor költöztünk csodálatos új otthonunkba, amelyet pont olyan elegáns bútorokkal rendeztünk be, amilyeneket a képeim ábrázoltak, (Jim az egyik élvonalbeli keleti parti bútorgyár kaliforniai nagybani forgalmazója lett.)

Egyébként az esküvőt Lagúna Beachben tartottuk, valóban nem hiányzott az elképzelt menyasszonyi ruha és a szmoking sem. Nyolc hónappal az álomalbum elkészítése után kineveztek az emberi erőforrások igazgatójává és egyben alelnökévé.

Tudom, úgy hangzik, mint valami tündérmese, pedig szín igaz. Azóta Jimmel közösen sok álomalbumot" gyártottunk, és a gondviselés jóvoltából bebizonyosodott, hogy milyen eredményekre vezethet a hit.

Döntsük el, mit akarunk elérni mindenféle téren, képzeljük el minél életszerűbben, azután ki-ki készítse el a maga képes albumát. Ezzel az egyszerű fogással lássunk hozzá céljaink valóra váltásához.

Nincs elérhetetlen álom. Ne feledjük, az Úr megígérte, hogy megadja gyermekeinek szívük kéréseit.

Glenna Salsbury

Részlet Jack Canfield & Mark Victor Hansen, Erőleves a Léleknek I. című könyvéből.

HA TETSZETT OSZD MEG MÁSSAL IS

Vélemény, hozzászólás?

Scroll to top