Hogyan fejlesztette ki magában egy ijedt kisgyermek a PLB-t. (Pozitív Lelki Beállítottság)
Ben egy majdnem-nyomortanyán nőtt fel a missouri St. Joseph szomszédságában. Apja emigráns szabó volt, aki nagyon keveset keresett. Nem kevés olyan napjuk volt, amikor nem volt mit enniük. Ahhoz, hogy befűthessenek kicsiny otthonukban, Ben egy szenesvödörrel járta végig a vasúti pályát, és összeszedte a lehullott széndarabokat. Ben szégyellte, hogy ezt kell tennie. Gyakran a hátsó utcákon igyekezett hazalopakodni, hogy a gyerekek, akikkel iskolába járt, ne lássák.
De sokszor észrevették őt. Volt egy banda, amely különös örömét lelte abban, hogy lesből rátámadjon Benre a vasúttól hazafelé menet, és megverje őt. A szenet szétszórták az utcán, és hazazavarták a kisfiút, akinek patakzottak a könnyei. Így aztán Ben többé-kevésbé az állandó félelem és önmegvetés állapotában élt. Valami történt, aminek mindig is meg kell történnie, amikor megtörik egy védekezési minta. A bennünk bekövetkező győzelem nem nyilatkozik meg, amíg nem vagyunk rá készek. Bent az lelkesítette pozitív tettekre, hogy elolvasta Horatio Alger könyvét, melynek címe: Robert Coverdale's Struggle (Robert Coverdale küzdelme).
Ebben Ben egy hozzá hasonló gyerek kalandjairól olvasott, akinek súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie, de aki olyan bátorsággal és erkölcsi erővel győzte le ezeket, amelyeket Ben is szeretett volna magáénak tudni. A fiú elolvasta Horatio Alger minden könyvét, ami csak a kezébe került, és mélyen átélte a hősök szerepét. Egész télen ott ült a hideg konyhában, és olvasta a siker és a bátorság történeteit, öntudatlanul is elsajátítva a Pozitív Lelki Beállítottságot.
Néhány hónapra rá, hogy elolvasta az első Horatio Alger könyvet, Ben Cooper ismét elment szenet gyűjteni. A távolban meglátott három alakot, akik beugrottak egy épület mögé. Első gondolata az volt, hogy megfordul és elszalad. Aztán eszébe jutott az a bátorság, amit a könyvek hőseiben úgy tisztelt, és ahelyett, hogy megfordult volna, keményen megragadta a szenesvödröt, és ment egyenesen előre, mintha egyike lenne Alger hőseinek. Brutális verekedés volt. A három másik egyszerre rontott rá Benre. Ő lerakta a vödröt, és olyan erővel és határozottsággal bokszolt, ami teljesen váratlanul érte támadóit. Ben jobbkeze telibe találta az egyik fiú ajkát és orrát, a balja pedig a gyomrát. Ben meglepetésére az abbahagyta és futásnak eredt. A másik kettő viszont verte őt. Bennek sikerült az egyiket eltolnia, másikat pedig ledöntenie. A térdével ráugrott, közben csépelte a száját, az orrát és a gyomrát — mintha őrült lett volna. Már csak egy fiú maradt. Ő volt a vezér. Ráugrott Benre. Bennek sikerült őt félrelökni, és felállnia. Egy másodpercig a két fiú farkasszemet nézett.
Aztán lépésről-lépésre a másik hátrálni kezdett, majd elfutott. Talán jogos felháborodásában, Ben utána hajított egy széndarabot. Csak akkor vette észre, hogy az orra vérzik, a teste pedig tele van kék és fekete foltokkal a kapott ütésektől és rúgásoktól. De megérte! Nagy nap volt ez Ben életében. Ott, akkor, legyőzte a félelmet.
Ben Cooper nem volt sokkal erősebb, mint egy évvel korábban. A támadói nem voltak gyengébbek nála. A különbség Ben lelki beállítottságában volt. Félelme ellenére szembenézett a veszéllyel. Eldöntötte: nem engedi, hogy továbbra is rettegésben tartsák erőszakoskodó támadói. Elhatározta, hogy megváltoztatja maga körül a dolgokat, megváltoztatja a világát. És pontosan ezt is tette.
Részlet Napoleon Hill & W. Clement Stone: A Siker Titka Pozitív Lelki Beállítottság című könyvéből.